Ez a tanulmány megállapította, hogy a gyermekkori rák túlélői gyakran tapasztalnak változásokat az érintésérzékelésükben és a fájdalomérzékenységükben, még évekkel a kezelés után is. A túlélők több mint 85%-ának volt valamilyen érzékszervi eltérése az általános populációhoz képest, többségüknél csökkent az érintésérzékenység, és néhányuknál a fájdalomérzékenység is megnövekedett.
Ezek a változások összefügghetnek azzal, ahogyan a rákkezelés az idegrendszerre hat. Érdekes módon nem minden túlélő volt tudatában ezeknek a különbségeknek, ami arra utal, hogy idővel alkalmazkodtak hozzájuk.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a gyermekkori leukémia túlélői nagyobb valószínűséggel szenvedtek érzékszervi elváltozásokban, ami valószínűleg a kapott speciális kezeléseknek köszönhető. Emellett azok a gyermekek, akik több szorongásról és fájdalomtól való félelemről számoltak be, érzékenyebbek voltak az érintésre és a fájdalomra is. Ez rávilágít a fájdalom megfelelő kezelésének fontosságára a rákkezelés alatt és után.
Ezek az eredmények új információkkal szolgálnak a gyermekkori rákkezelések hosszú távú hatásairól és a túlélők személyre szabott ellátásának szükségességéről. Ezeknek az érzékszervi változásoknak a megértése segíthet az orvosoknak abban, hogy jobb beszélgetéseket folytassanak a betegekkel a tapasztalataikról, és hosszú távon javítsák az életminőségüket. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben meg lehessen érteni a megváltozott érzékszervek hatását a gyermekkori rák túlélőire.
